Áll egy ház valahol a posztapokaliptikus romhalmazban, amit még mindig emberek laknak. Kevesen vannak, a pusztulás rajtuk hagyta a lenyomatát, a lehetőségekhez képest mégis kényelmesen élnek: a Hotel Sapiens ugyanis egyfajta múzeum, rezervátum az ember, az emberi elme számára. Leena Krohn abszurdba hajló novellafüzéréhez egyszerre merít a kortárs szépirodalom és a klasszikus sci-fi eszköztárából, hogy valami igazán különlegeset hozzon létre.
Érdekes SF-olvasóként belepillantani, hogy miként látják a zsáneren kívülről érkezők a fantasztikus irodalmat. Sokan megelégszenek azzal, hogy fognak néhány régi klisét, amire felszínesen emlékeznek gyerekkorukból, vagy olyan technológiai jelenséget, amiről hallották a tévében, hogy ez most menő, és megpróbálnak csinálni velük valami furát, hiszen a sci-finek ez a lényege - szerintük. A magyar közönség előtt rég nem ismeretlen Leena Krohn viszont hiába elismert, kortárs szépíró, nem esik ebbe a hibába, váratlanul átgondoltan kezeli a - különben tényleg nem kimondottan eredeti - SF-elemeket, az eredmény pedig egy határozottan színvonalas, kellemesen igényes novellafüzér lett.
Sci-fis megközelítésben azt mondanám, hogy adott egy posztapokaliptikus világ, melyben a technológiai szingularitás után az MI-k trónfosztották az addig uralkodó emberiséget, a saját ízlésük szerintire formálták a bolygót, a pár túlélőt pedig bedugták egy rejtélyes módon egyben maradt épületbe, ahol afféle házi kedvencként, esetleg egy kihalásra ítélt faj rezervátumba zárt utolsó egyedeiként tartják őket. Szépirodalmi szemszögből kicsit más a helyzet: egy csapat, mentálisan instabil ember egy bentlakásos otthonban konfrontálódik egymással, az elidegenedett külvilággal, a múlttal és az elmúlással, miközben az olvasó számára egyértelmű, ami nekik nem feltétlenül: már nincs jövőjük.
A valóság értelemszerűen valahol a kettő között helyezkedik el. Különösebben bonyolult cselekmény nincs, az egyes novellák (fejezetek?) pillanatképek a Hotel Sapiens névre hallgató szanatórium/állatkert/múzeum nagyjából egytucat lakójának múltjából és jelenéből. Väinö K-nen felhőit chemtrailekre cserélték, egy ember a saját árnyékává vált, Sakari a hangyák ordítását hallgatja, Hétköznapi Ember a tökéletes átlagot testesíti meg, Anyó halált jósol, a Virágárus füvekkel kereskedik. Minden nap szintetikus táplálékot kapnak az apácáktól, alkalmanként pedig Descartes, Tesla, Freud, Kabir és mások rekonstruált szimulákrumainak előadásai törik meg az egyforma napok monotonitását. Néha egészen komoly filozófiai kérdések merülnek föl, máskor szinte paródiába hajlik a történet (például népszerű összeesküvés-elméletek és múlt századi sci-fi sablonok használatával), viszont - legnagyobb meglepetésemre - végig tartja a szintet és valami jóleső, fanyar humor lengi be az alig több mint másfélszáz oldalt.
Leena Krohn jó érzékkel egyensúlyozik klasszikus értelemben vett szépirodalom, a "valódi" sci-fi és a pozitív előjelű paródia között. Ha bármelyik túlsúlyba kerülne, borulna az egész és a Hotel Sapiens nem lenne más, mint egy értékelhetetlen karakterhalmaz, így viszont egy könnyeden lebegő, az olvasó saját gondolatainak rengeteg teret adó, enyhén abszurd történetcsokrot kapunk, amivel bárki elégedett lehet.
Nem feltétlenül nevezném átjárónak sci-fi és klasszikus értelemben vett szépirodalom között, nem az a fajta novellagyűjtemény (vagy lazán kapcsolódó fejezetekből álló regény, ízlés kérdése), ami egyértelműen kedvet csinál a másik műfajhoz, nem is ez a célja. Inkább egy jól eltalált hibrid, ami a maga teljességében egyaránt élvezhető a szépirodalmat és a sci-fit előnyben részesítő olvasók számára is, és mint ilyen, elég ritka példány. A kortárs finn irodalom rajongóinak nyilván ajánlanom sem kell, de másnak is érdemes megismerkednie vele, és esélyes, hogy utána hozzám hasonlóan keresni kezdik majd a szerzőnő többi kötetét is.
Nem feltétlenül nevezném átjárónak sci-fi és klasszikus értelemben vett szépirodalom között, nem az a fajta novellagyűjtemény (vagy lazán kapcsolódó fejezetekből álló regény, ízlés kérdése), ami egyértelműen kedvet csinál a másik műfajhoz, nem is ez a célja. Inkább egy jól eltalált hibrid, ami a maga teljességében egyaránt élvezhető a szépirodalmat és a sci-fit előnyben részesítő olvasók számára is, és mint ilyen, elég ritka példány. A kortárs finn irodalom rajongóinak nyilván ajánlanom sem kell, de másnak is érdemes megismerkednie vele, és esélyes, hogy utána hozzám hasonlóan keresni kezdik majd a szerzőnő többi kötetét is.
--
Kiadó: Typotex
Kiadási év: 2015
Eredeti megjelenés: 2013
Eredeti cím: Hotel Sapiens ja muita irrationaalisia kertomuksia
Fordító: Molnár Csilla
Borító: Nagy Norbert
ISBN: 978 963 279 837 0
Oldalszám: 166
Ár: 2800,- (borítóár) / 2100,- (Typotex webbolt)
--
Szeretnéd azonnal olvasni a legújabb bejegyzéseket? Iratkozz fel a blog feedjére, lájkold az oldalt a Facebookon, kövess a Twitteren vagy a Google+-on, és ha kíváncsi vagy, hogy mit olvasok éppen, a Molyon is figyelhetsz!
Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel is! :)
0 hozzászólás:
Megjegyzés küldése